„Nem csak számokkal dolgozom, hanem szívvel is”Interjú Győző-Molnárné Csekő Idával, az ÖTE gazdasági vezetőjével

Hogyan lesz egy könyvelőből elkötelezett önkéntes tűzoltó egyesületi tag? Győző-Molnárné Csekő Ida története nemcsak arról szól, hogyan került a háttérből a közösség motorjába, hanem arról is, hogy mekkora érték az önkéntesség és a közös munka. 

– Mesélnél arról, hogyan kerültél kapcsolatba az Önkéntes Tűzoltó Egyesülettel (ÖTE)?

– A férjem, Győző-Molnár Imre révén kerültem közelebb az egyesülethez. Amikor Lakitelekre költöztünk, Imi elkezdett dolgozni a TSZ-ben, ott ismerte meg Gödény Sanyi bácsit. Jó barátság alakult ki köztük, és ezen a kapcsolaton keresztül került be ő is az ÖTE-be. Így kezdődött az ő pályafutása az egyesületnél – és tulajdonképpen ez volt az első lépés ahhoz is, hogy én később csatlakozzak.

– Te akkor még nem voltál benne a tűzoltóság világában?

– Nem, egyáltalán. Akkor még semmi közöm nem volt hozzá, sokáig csak kívülről figyeltem, hogy miben vesz részt a férjem. De ahogy telt az idő, egyre jobban beleláttam a működésbe, és elkezdtem segíteni, amikor tudtam.

– Mikor vált ez hivatalossá, és milyen szerepet vállaltál az egyesületben?

– Könyvelőként dolgoztam civilben, így amikor szükség lett valakire, aki a pénzügyeket rendben tartja, szinte magától értetődött, hogy be tudok segíteni. 2019-től lettem hivatalosan is az egyesület gazdasági vezetője.

– Mik tartoznak a feladataid közé?

– Minden, ami pénzügy. A tagdíjak kezelése, a pályázatok elszámolása, banki utalások, számlák, kifizetések – gyakorlatilag az egyesület működéséhez szükséges minden anyagi ügyintézés. Nagy felelősség, de a könyvelői háttér sokat segít abban, hogy átlássam a rendszert és rend legyen a papírok között.

– Azóta is aktívan részt veszel az ÖTE életében?

– Igen, teljes mértékben. Nemcsak a pénzügyi háttérmunkát végzem, hanem rendszeresen ott vagyok az ÖTE által szervezett programokon is. Segítek a szervezésben, lebonyolításban, bármiben, amiben csak szükség van rám – legyen az papírmunka, logisztika vagy vendégek fogadása. Jó érzés látni, hogy egy-egy esemény sikeres, és tudom, hogy ehhez én is hozzájárultam.

– Az önkéntes munka gyakran láthatatlan, de annál fontosabb. Úgy tudom, ezt nemrég el is ismerték.

– Igen, ez valóban nagy megtiszteltetés volt számomra. 2024. december 31-én, az év végi tűzoltó bálon Dobson Tibor ny. vezérezredes úrtól, a Magyar Tűzoltó Szövetség elnökétől Emléklapot kaptam a tűzvédelem érdekében huzamosabb időn át nyújtott támogatásomért. Az emléklapot az egyesület elnöke Madari Andor  és parancsnoka, Müller Ferenc adta át nekem. Nagyon megható volt, hiszen az ember nem az elismerésért csinálja, de mégis jó érzés, ha észreveszik, hogy számít, amit csinálunk.

– Mit jelent számodra az egyesület közössége?

– Egy igazi összetartó csapat vagyunk. Mindenki szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál. Ez nem csak munka vagy feladat – ez közösség, ahová jó tartozni. Sok munka van benne, amit nem mindig lát kívülről az ember, de amikor látod, hogy működik, hogy segítetek másokon, hogy van értelme – az mindent megér.

– Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert, valamint jó egészséget kívánok!

Fotók: Lakitelek ÖTE